20 perc Balaton...

Volt egy kis dolgom arrafelé, így lecsípve a munkaidő végét 5 körül már a kikötőben nézelődtem.

Kellett egy kis idő, míg a munkahelyi pörgésből és az autópálya-rohanásból átálltam "Balaton üzemmódba", de ennyi idő alatt pont elfogyott a kávé és az almafröccs és mehettem a halak után.
Kicsit bambultam a felújítás alatt lévő hajókat, néztem a még nyugodt türkízkék vizet, és persze a nyugatról közeledő sötét felhőket.

kis csíkos

Tisza-tavon...

Két napja a Tisza-tavon...
Asszem, nem is írok semmit,
inkább csak olvasok,
és nézelődök.

Még kevés hallal is hajjdejó.

/ui: közben a mustból kotlós lett, így is jó
(aki nem tudja, annak murci :D)/

Ó a Balaton...

"Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony


Nyári pörgés

/blogszélre Gergőnek/

Már-már népszokássá vált köreinkben, hogy diákkorunk emlékezetes nyári semmittevéseit megpróbáljuk a felnőttkorba is minél inkább átültetni. Az idei nyárra ez különösen igaz lehetett, hiszen hőségből jutott bőven, ami a munkavégzés hatékonyságát és amúgy az általános munkamorált is negatívan befolyásolta. Ennek ellenére azonban pont az idei nyáron kellett legtöbbet melóznom a szabadidőmben is, tudni illik pont nyár végére időzítettem a nősülésemet. Volt szerveznivaló bőven, de hál’ Istennek akadt olyan is, amikor elég volt, ha csak az asszony intézkedett – nem is beszélve például a menyasszonyi ruha témáról, amiből vőlegényként engem teljesen ki is hagytak. Valószínűleg abban nem voltam közvetlenül érintett…