Múlik a nyár...

Fekete István: Múlik a nyár 

Bíbor bükklevél kalapja mellett, 

szárazág-bottal köhécselve jár, 

lába nyomán vadvizek fakadnak, 

s zörren a szélben a tengeriszár. 

Szeme sarkában ezüst pókháló, 

s a fény az arcán öregesen nevet, 

ha kong a hordó, és csordul a must 

nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret. 

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik, 

aszott kezére dérharmat tapad, 

ruhája régi pompáról beszél, 

színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. 

Öreg tarisznya húzza vállát, 

melyet vinni már alig-alig győz, 

Sírón susog a nádszál utána, 

nyár végi úton ott ballag az Ősz.

---

Nyáresti hangulat...

Tavasz óta erősítik a gátat az otthoni víztározón, emiatt kb. másfél méterrel alacsonyabb a víz.
Így kissé holdbéli a környezet és sok hely megközelíthetetlenné vált, viszont jól látszanak az akadók-tuskók-törések. Ezeket igyekszem bevésni a retinámba, hogy később ott is kereshessem a halakat.

Itt van (volt) május elseje...

Nem. Ez a bejegyzés nem mozgalmi dalokról, pártgyűlésekről és felvonulásokról,
de mégcsak nem is a sör-virsli-vurstli jellegű majálisokról szól.
Ezek engem nem érdekelnek, divatos szóval élve "elhatárolódom tőlük"...de nagyon. :-)

Május elseje engem - és gondolom többeket - két dolog miatt hoz lázba.
Az egyik a hosszú hétvége, ez gondolom egyértelmű, nem kell bemutatni.
A másik pedig, hogy csíkos ruhás játszótársaim eddigre már gondoskodtak az utódnemzésről és lázas táplálkozásba kezdenek. Így én is utánok indulok...


Félóra

"...a kocsi robogása közben gondolatai is helyrerázódtak. ...
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
/Fekete István: Tüskevár/