Boldog Csu-Ka-rácsonyt!

kerek 60-as

Városi peca.

Pizzarendelés és 

zakatoló villamosok.

Két csukán és 

néhány kapáson osztoztunk, 

de jó volt.

Legközelebb irány a természet 

meg a nagy víz - nagy csukák.

Addig is: 

Gőzölgő halászlevet, 

sült fogast, 

szép és boldog 

Karácsonyt!

Itt van (volt) május elseje...

Nem. Ez a bejegyzés nem mozgalmi dalokról, pártgyűlésekről és felvonulásokról,
de mégcsak nem is a sör-virsli-vurstli jellegű majálisokról szól.
Ezek engem nem érdekelnek, divatos szóval élve "elhatárolódom tőlük"...de nagyon. :-)

Május elseje engem - és gondolom többeket - két dolog miatt hoz lázba.
Az egyik a hosszú hétvége, ez gondolom egyértelmű, nem kell bemutatni.
A másik pedig, hogy csíkos ruhás játszótársaim eddigre már gondoskodtak az utódnemzésről és lázas táplálkozásba kezdenek. Így én is utánok indulok...


Végre...

"A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleimért már megbocsáss.
Ez a levél, remélem jó egészségben talál,
Én meg vagyok, egy eszpresszóból írok, rád gondolok..."

Hétvégén végre szabad levegőhöz jutottam és vízhez és vízre,
a betondzsungelből kiszabadulva Délegyházáig jutottam.
A semminél több ez is.

evickélés

egy kis városi peca...

Hétvégén Pestfaluban maradtam, de nem akarván a négy falat nézni, valami horgászlehetőség után néztem. Engedélyem még nincs, és nagy utazási kedvem sem. Tehát marad valami közeli és egyszerű. Mondjuk a Kána-tó.

Szóltam öcsémnek, majd felugrottunk a 41-es villamosra és a következő megálló Kőérberek.
Ilyenkor télen kissé kopár a környezet, sem zöld fű, sem fehér hó nem takarja a tájat, de legalább víz és állítólag halak is vannak.

Csuka koma jer' elő...

Úgy néz ki, hogy a vénasszonyok nyara véget ért, elmúlt a szikrázó napsütésben pompázó október és lassan november közepét tapossuk. Közeleg a tél, hiszen hűl a levegő, délután 4-kor már koromsötét van, a napot is egyre ritkábban látni.

Igyekszem pozitívan szemlélni a világot, ezért inkább arra koncentrálok, hogy a hűlő vizekben elhúzódnak a kishalak és egyre éhesebben és mohóbban keresik táplálékukat legkedvesebb halaim, a kacsacsőrű csukák.

Egy képre gondolok...

Vasárnap délelőtt néhány órát bóklásztam a tóparton. Hallgattam a lehulló falevelek zaját, bámultam az őszi napfényben fürdő erdő ezernyi árnyalatát.

 

Ettem pár szem szedret és szedtem egy jó marék kökényt.

 

Közben dobáltam is párat, jó volt látni a legyezőzsinórt a levegőben, majd a pulzáló csalit a vízben.

 

A halak most nem érdeklődtek, de majd legközelebb...

Félóra

"...a kocsi robogása közben gondolatai is helyrerázódtak. ...
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
/Fekete István: Tüskevár/

A bohinj-i tó domolykói...

...villámpeca a szomszédban, avagy másfél nap alatt körbejárni Szlovéniát...

Öcsém, mint legkisebb királyfi még februárban "elindult világot látni, szerencsét próbálni". Nem ment ugyan hetedhét határon túlra, az Óperenciás tenger helyett csak az Adriáig jutott és az Üveghegy helyett is megelégedett a Triglavval.

Sárga tengeralattjáró

Születésnapomon igyekszem eltűnni valahova és valami olyat csinálni, amit szeretek.
Lehetőleg ki a városból, a tömegből, hogy picit kiszellőztessem a fejem,
még jobb, ha horgászni is tudok közben. :-)

remek a hangulatom... :-)

hooked on feeling...

Vasárnap lenéztünk a Balatonra, hátha találkozunk érdeklődő balinokkal, de nem voltak érdeklődőek... Párat durrantottak körülöttünk, de a legyekkel nem foglalkoztak...

Készüljé' fel a hangulatra...

Az első piros pöttyös - visszaemlékezés

Végre süt a nap, első idei horgászatomra készülök, légykötés közben eszembejutott az első piros pöttyös története. Mert hát „a piros pöttyös az igazi”. Nem a túrórudira gondolok (abból különben is jobb a Trudi) és nem is Belgáék Cowboy c. száma jutott eszembe. J

Meg is keresem a képeket, asztalomon egy pohár bor, hogy teljes legyen a hétvégi hangulat. A számítógép képernyőjén élénk, piros pöttyökkel virít az első pisztrángom. Ha becsukom a szemem, már vissza is repülök hozzá…


Az első piros pöttyös

Pisztráng a tányéron

 

Így Karácsonyra egy kis pisztrángos kirándulást és az azt követő könnyű pisztrángvacsora élményét osztanám meg Veletek.
Nem is mernék nagy léptekkel ugrálni, hisz még előttünk áll a finom halászlé, a töltött káposzta és a diós-mákos bejgli illatába burkolózó fenyőszagú Karácsony.
De már számban érzem a szilveszteri pezsgő és újévi pálinka ízét is. Szóval csak óvatosan, apró lépésekben…


 

"Itt van az ősz itt van újra..."

...és az ősz beköszöntével elkezdenek színesedni-hullani a falevelek, hűlni a vizek és a természet elkezd készülni a közelgő télre. Ahogy a kishalak egyre inkább elbújnak, úgy lesznek egyre éhesebbek a csukák.

Legalábbis remélem. :-)

1956-ra emlékezve a hosszú hétvégén kitörtünk a Budapestet elfoglaló, mindenféle beszédekre és vonulásokra készülő paprikajancsik közül és békésebb úticélt kerestünk kedvesemmel.


 

Nagyszájúék

Té barátommal kiterveltük, hogy a június végétől tomboló kánikulát valahol víz körül próbáljuk túlélni.

Így július 1-én egy pest közeli bányatavat céloztunk meg, ahol testközelbe kerültek a feketesügerek is. J

A horgászat jó alkalom volt az újonnan beszerzett kajak kipróbálására és némi fürdésre is.

Szokásos „strand-reggelivel” indítottuk a horgászatot , majd a citromossör-párizsi-zsemle belapátolása után szintén lapátolásba kezdtünk, hogy ne csak egyhelyben égessen bennünket a nap.

Tavi domi

Még június elején akadtam bele pár domolykóba az otthoni tó körüli bóklászás során.

A szembefújó szél és a hátam mögött emelkedő növényzet ellenére valamilyen csoda folytán sikerült egyikőjük szája elé ejteni a legyet.

Jól küzdött, míg pár fénykép erejéig szárazra segítettem.