Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgászat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgászat. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 9., hétfő

Tisza-tavi képek

"Jóóónápot!" :-)

Egy remek tisza-tavi hétvégén vagyunk túl, volt minden ami kell.
Jó társaság, szalonna-kolbász, sör-bor-pálinka.
Napsütés, hangulat, jégmadár, vadlibák és persze halak.

Persze volt szívás is. A szürkületben kicsit eltévedve, fejlámpával kerestük a hazavezető "északnyugati átjárót",  másnap akadtunk fenn homokpadon, sőt a végére a pálinka is elfogyott...

Jöttek csukák, ha nem is sok, de azért minden napra akadt néhány. 
Már akinek, mert én két napig betliztem, de azért a végén megérkezett a "túra hala" vagy mi. :-)

2015. szeptember 28., hétfő

Múlik a nyár...

Fekete István: Múlik a nyár 

Bíbor bükklevél kalapja mellett, 
szárazág-bottal köhécselve jár, 
lába nyomán vadvizek fakadnak, 
s zörren a szélben a tengeriszár. 

Szeme sarkában ezüst pókháló, 
s a fény az arcán öregesen nevet, 
ha kong a hordó, és csordul a must 
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret. 

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik, 
aszott kezére dérharmat tapad, 
ruhája régi pompáról beszél, 
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. 

Öreg tarisznya húzza vállát, 
melyet vinni már alig-alig győz, 
Sírón susog a nádszál utána, 
nyár végi úton ott ballag az Ősz.
---

2015. május 21., csütörtök

20 perc Balaton...

Volt egy kis dolgom arrafelé, így lecsípve a munkaidő végét 5 körül már a kikötőben nézelődtem.

Kellett egy kis idő, míg a munkahelyi pörgésből és az autópálya-rohanásból átálltam "Balaton üzemmódba", de ennyi idő alatt pont elfogyott a kávé és az almafröccs és mehettem a halak után.
Kicsit bambultam a felújítás alatt lévő hajókat, néztem a még nyugodt türkízkék vizet, és persze a nyugatról közeledő sötét felhőket.

kis csíkos

2015. május 12., kedd

"Süllő szezon"


Beindultak a süllők, esznek rendesen.
Pergetve jönnek-jövögetnek, legyezve idén még nem próbáltam.

Jönnek reggel-napközben-este, mély vízen, akadóról, nyílt vízen, fenéken és vízközt, partról és csónakból.
Igaz nem nagyok, a 45 körüliek vannak többségben, de egyik este azért beköszönt egy szebb is.

nem mindenki érte meg a tavaszt

2014. október 22., szerda

Ismét a Tisza tavon...

Négynapos horgászat volt tervbe véve, csónakban heverészéssel, olvasgatással és persze csukákkal.
Az időjárás közbeszólt, egy napot sikerült horgászni, aztán jött az eső-szél-viharjelzés.

2014. szeptember 17., szerda

Hasta la vista, Balinok...

Régóta tervezett és nagyon várt horgászatot sikerült nyélbe ütni múlt hétvégén.
Sikerült úgy alakítani a programokat és feladatokat, hogy egy teljes napot a Balaton környékén tölthettünk.
Ők a szelet keresték, mi a halakat

2014. szeptember 5., péntek

Nyáresti hangulat...

Tavasz óta erősítik a gátat az otthoni víztározón, emiatt kb. másfél méterrel alacsonyabb a víz.
Így kissé holdbéli a környezet és sok hely megközelíthetetlenné vált, viszont jól látszanak az akadók-tuskók-törések. Ezeket igyekszem bevésni a retinámba, hogy később ott is kereshessem a halakat.

2014. július 22., kedd

Itt van (volt) május elseje...

Nem. Ez a bejegyzés nem mozgalmi dalokról, pártgyűlésekről és felvonulásokról,
de mégcsak nem is a sör-virsli-vurstli jellegű majálisokról szól.
Ezek engem nem érdekelnek, divatos szóval élve "elhatárolódom tőlük"...de nagyon. :-)

Május elseje engem - és gondolom többeket - két dolog miatt hoz lázba.
Az egyik a hosszú hétvége, ez gondolom egyértelmű, nem kell bemutatni.
A másik pedig, hogy csíkos ruhás játszótársaim eddigre már gondoskodtak az utódnemzésről és lázas táplálkozásba kezdenek. Így én is utánok indulok...


2014. január 14., kedd

egy kis városi peca...

Hétvégén Pestfaluban maradtam, de nem akarván a négy falat nézni, valami horgászlehetőség után néztem. Engedélyem még nincs, és nagy utazási kedvem sem. Tehát marad valami közeli és egyszerű. Mondjuk a Kána-tó.

Szóltam öcsémnek, majd felugrottunk a 41-es villamosra és a következő megálló Kőérberek.
Ilyenkor télen kissé kopár a környezet, sem zöld fű, sem fehér hó nem takarja a tájat, de legalább víz és állítólag halak is vannak.

2013. november 12., kedd

Csuka koma jer' elő...


Úgy néz ki, hogy a vénasszonyok nyara véget ért, elmúlt a szikrázó napsütésben pompázó október és lassan november közepét tapossuk. Közeleg a tél, hiszen hűl a levegő, délután 4-kor már koromsötét van, a napot is egyre ritkábban látni.

Igyekszem pozitívan szemlélni a világot, ezért inkább arra koncentrálok, hogy a hűlő vizekben elhúzódnak a kishalak és egyre éhesebben és mohóbban keresik táplálékukat legkedvesebb halaim, a kacsacsőrű csukák.

2013. október 15., kedd

Tisza-tavon - második felvonás


A harmadik magányosan töltött nap után teljesen feltöltődtem, lassan már térkép nélkül közlekedem és teljesen hozzászoktam az új napirendhez.
Korán reggel kelés, pakolás, teafőzés, irány a kikötő.

2013. október 9., szerda

Tisza-tavon...



Két napja a Tisza-tavon...
Asszem, nem is írok semmit,
inkább csak olvasok,
és nézelődök.

Még kevés hallal is hajjdejó.

/ui: közben a mustból kotlós lett, így is jó
(aki nem tudja, annak murci :D)/


2013. október 3., csütörtök

Ó a Balaton...

"Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.

Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony


2013. május 6., hétfő

Akkor volt jó, amikor még indiánok voltunk...

...sokkal jobb volt.

Már nem volt tilalom. Lehetett menni horgászni. Az sem baj, ha majdnem nem fogtam semmit, de nem a sok hétköznapi sápadtarcú között voltam. Pihentem, nézelődtem, kikapcsoltam.
(...alien május elseje meg a nyomtatott áramköri lap, azaz a nyák napja...)

Pergetőbottal a kézben sétálgattam a tó körül és dobáltam az ígéretes helyeken a nyerőnek tűnő csalikat, aztán az ígéretes helyeken mindenféle csalikat, majd mindenféle helyeken mindenféle csalikat.
Végül meguntam a vergődést, szedtem egy jó csomó kakukkfüvet, hogy legyen mivel fűszerezni a meg nem fogott halat. Ugyehogyugye.
 
Majd megéheztem, és találtam egy jó csomó vadsóskát, ami finom és tele van vassal és főleg jó savanyú, de így szeretem. ...

2012. október 30., kedd

"Itt van az ősz itt van újra..."

...és az ősz beköszöntével elkezdenek színesedni-hullani a falevelek, hűlni a vizek és a természet elkezd készülni a közelgő télre. Ahogy a kishalak egyre inkább elbújnak, úgy lesznek egyre éhesebbek a csukák.

Legalábbis remélem. :-)

1956-ra emlékezve a hosszú hétvégén kitörtünk a Budapestet elfoglaló, mindenféle beszédekre és vonulásokra készülő paprikajancsik közül és békésebb úticélt kerestünk kedvesemmel.