Múlik a nyár...

Fekete István: Múlik a nyár 

Bíbor bükklevél kalapja mellett, 

szárazág-bottal köhécselve jár, 

lába nyomán vadvizek fakadnak, 

s zörren a szélben a tengeriszár. 

Szeme sarkában ezüst pókháló, 

s a fény az arcán öregesen nevet, 

ha kong a hordó, és csordul a must 

nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret. 

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik, 

aszott kezére dérharmat tapad, 

ruhája régi pompáról beszél, 

színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. 

Öreg tarisznya húzza vállát, 

melyet vinni már alig-alig győz, 

Sírón susog a nádszál utána, 

nyár végi úton ott ballag az Ősz.

---

Süllők! Süllők mindenhol!

Lehet már unalmas lesz ez a sok süllő, de nem nekem...

Egyelőre legalábbis megunhatatlannak tűnik a szinte állandó hétvégi menetrend.

Reggel, illetve hajnalban - van akinek talán még éjjel - fél4-4 körül szól az ébresztő, hogy 5 óra előtt már kiérjek a vízre.

Május elején ekkor még sötét volt, most már derengő fényben lehet horgászni.

egy süllőcske az esőben...

20 perc Balaton...

Volt egy kis dolgom arrafelé, így lecsípve a munkaidő végét 5 körül már a kikötőben nézelődtem.

Kellett egy kis idő, míg a munkahelyi pörgésből és az autópálya-rohanásból átálltam "Balaton üzemmódba", de ennyi idő alatt pont elfogyott a kávé és az almafröccs és mehettem a halak után.
Kicsit bambultam a felújítás alatt lévő hajókat, néztem a még nyugodt türkízkék vizet, és persze a nyugatról közeledő sötét felhőket.

kis csíkos