Tisza-tavi képek

"Jóóónápot!" :-)

Egy remek tisza-tavi hétvégén vagyunk túl, volt minden ami kell.

Jó társaság, szalonna-kolbász, sör-bor-pálinka.
Napsütés, hangulat, jégmadár, vadlibák és persze halak.

Persze volt szívás is. A szürkületben kicsit eltévedve, fejlámpával kerestük a hazavezető "északnyugati átjárót",  másnap akadtunk fenn homokpadon, sőt a végére a pálinka is elfogyott...

Jöttek csukák, ha nem is sok, de azért minden napra akadt néhány. 

Már akinek, mert én két napig betliztem, de azért a végén megérkezett a "túra hala" vagy mi. :-)

Múlik a nyár...

Fekete István: Múlik a nyár 

Bíbor bükklevél kalapja mellett, 

szárazág-bottal köhécselve jár, 

lába nyomán vadvizek fakadnak, 

s zörren a szélben a tengeriszár. 

Szeme sarkában ezüst pókháló, 

s a fény az arcán öregesen nevet, 

ha kong a hordó, és csordul a must 

nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret. 

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik, 

aszott kezére dérharmat tapad, 

ruhája régi pompáról beszél, 

színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. 

Öreg tarisznya húzza vállát, 

melyet vinni már alig-alig győz, 

Sírón susog a nádszál utána, 

nyár végi úton ott ballag az Ősz.

---

Boldog Csu-Ka-rácsonyt!

kerek 60-as

Városi peca.

Pizzarendelés és 

zakatoló villamosok.

Két csukán és 

néhány kapáson osztoztunk, 

de jó volt.

Legközelebb irány a természet 

meg a nagy víz - nagy csukák.

Addig is: 

Gőzölgő halászlevet, 

sült fogast, 

szép és boldog 

Karácsonyt!

Ismét a Tisza tavon...

Négynapos horgászat volt tervbe véve, csónakban heverészéssel, olvasgatással és persze csukákkal.

Az időjárás közbeszólt, egy napot sikerült horgászni, aztán jött az eső-szél-viharjelzés.

Nyáresti hangulat...

Tavasz óta erősítik a gátat az otthoni víztározón, emiatt kb. másfél méterrel alacsonyabb a víz.
Így kissé holdbéli a környezet és sok hely megközelíthetetlenné vált, viszont jól látszanak az akadók-tuskók-törések. Ezeket igyekszem bevésni a retinámba, hogy később ott is kereshessem a halakat.

egy kis városi peca...

Hétvégén Pestfaluban maradtam, de nem akarván a négy falat nézni, valami horgászlehetőség után néztem. Engedélyem még nincs, és nagy utazási kedvem sem. Tehát marad valami közeli és egyszerű. Mondjuk a Kána-tó.

Szóltam öcsémnek, majd felugrottunk a 41-es villamosra és a következő megálló Kőérberek.
Ilyenkor télen kissé kopár a környezet, sem zöld fű, sem fehér hó nem takarja a tájat, de legalább víz és állítólag halak is vannak.

Csuka koma jer' elő...

Úgy néz ki, hogy a vénasszonyok nyara véget ért, elmúlt a szikrázó napsütésben pompázó október és lassan november közepét tapossuk. Közeleg a tél, hiszen hűl a levegő, délután 4-kor már koromsötét van, a napot is egyre ritkábban látni.

Igyekszem pozitívan szemlélni a világot, ezért inkább arra koncentrálok, hogy a hűlő vizekben elhúzódnak a kishalak és egyre éhesebben és mohóbban keresik táplálékukat legkedvesebb halaim, a kacsacsőrű csukák.

emlék-szem



Félóra

"...a kocsi robogása közben gondolatai is helyrerázódtak. ...
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
/Fekete István: Tüskevár/

Tisza-tavon - második felvonás

A harmadik magányosan töltött nap után teljesen feltöltődtem, lassan már térkép nélkül közlekedem és teljesen hozzászoktam az új napirendhez.

Korán reggel kelés, pakolás, teafőzés, irány a kikötő.

Ó a Balaton...

"Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony


"Itt van az ősz itt van újra..."

...és az ősz beköszöntével elkezdenek színesedni-hullani a falevelek, hűlni a vizek és a természet elkezd készülni a közelgő télre. Ahogy a kishalak egyre inkább elbújnak, úgy lesznek egyre éhesebbek a csukák.

Legalábbis remélem. :-)

1956-ra emlékezve a hosszú hétvégén kitörtünk a Budapestet elfoglaló, mindenféle beszédekre és vonulásokra készülő paprikajancsik közül és békésebb úticélt kerestünk kedvesemmel.


 

Nyári pörgés

/blogszélre Gergőnek/

Már-már népszokássá vált köreinkben, hogy diákkorunk emlékezetes nyári semmittevéseit megpróbáljuk a felnőttkorba is minél inkább átültetni. Az idei nyárra ez különösen igaz lehetett, hiszen hőségből jutott bőven, ami a munkavégzés hatékonyságát és amúgy az általános munkamorált is negatívan befolyásolta. Ennek ellenére azonban pont az idei nyáron kellett legtöbbet melóznom a szabadidőmben is, tudni illik pont nyár végére időzítettem a nősülésemet. Volt szerveznivaló bőven, de hál’ Istennek akadt olyan is, amikor elég volt, ha csak az asszony intézkedett – nem is beszélve például a menyasszonyi ruha témáról, amiből vőlegényként engem teljesen ki is hagytak. Valószínűleg abban nem voltam közvetlenül érintett…

Téli emlékek



tavaszig lefóliázva...