Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 28., hétfő

Múlik a nyár...

Fekete István: Múlik a nyár 

Bíbor bükklevél kalapja mellett, 
szárazág-bottal köhécselve jár, 
lába nyomán vadvizek fakadnak, 
s zörren a szélben a tengeriszár. 

Szeme sarkában ezüst pókháló, 
s a fény az arcán öregesen nevet, 
ha kong a hordó, és csordul a must 
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret. 

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik, 
aszott kezére dérharmat tapad, 
ruhája régi pompáról beszél, 
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. 

Öreg tarisznya húzza vállát, 
melyet vinni már alig-alig győz, 
Sírón susog a nádszál utána, 
nyár végi úton ott ballag az Ősz.
---

2015. május 21., csütörtök

20 perc Balaton...

Volt egy kis dolgom arrafelé, így lecsípve a munkaidő végét 5 körül már a kikötőben nézelődtem.

Kellett egy kis idő, míg a munkahelyi pörgésből és az autópálya-rohanásból átálltam "Balaton üzemmódba", de ennyi idő alatt pont elfogyott a kávé és az almafröccs és mehettem a halak után.
Kicsit bambultam a felújítás alatt lévő hajókat, néztem a még nyugodt türkízkék vizet, és persze a nyugatról közeledő sötét felhőket.

kis csíkos

2014. szeptember 17., szerda

Hasta la vista, Balinok...

Régóta tervezett és nagyon várt horgászatot sikerült nyélbe ütni múlt hétvégén.
Sikerült úgy alakítani a programokat és feladatokat, hogy egy teljes napot a Balaton környékén tölthettünk.
Ők a szelet keresték, mi a halakat

2013. október 3., csütörtök

Ó a Balaton...

"Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.

Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony


2013. június 18., kedd

hooked on feeling...

Vasárnap lenéztünk a Balatonra, hátha találkozunk érdeklődő balinokkal, de nem voltak érdeklődőek... Párat durrantottak körülöttünk, de a legyekkel nem foglalkoztak...

Készüljé' fel a hangulatra...