Oldalak

2012. október 30., kedd

"Itt van az ősz itt van újra..."

...és az ősz beköszöntével elkezdenek színesedni-hullani a falevelek, hűlni a vizek és a természet elkezd készülni a közelgő télre. Ahogy a kishalak egyre inkább elbújnak, úgy lesznek egyre éhesebbek a csukák.

Legalábbis remélem. :-)

1956-ra emlékezve a hosszú hétvégén kitörtünk a Budapestet elfoglaló, mindenféle beszédekre és vonulásokra készülő paprikajancsik közül és békésebb úticélt kerestünk kedvesemmel.


 





Így jutottunk Tokajba.

Tokaj röviden: gyönyörű. Itt siet, illetve dehogy siet, szépen komótosan tűnik el a Bodrog a Tisza ölelésében, a domboldalakon szőlősorok zöld-sárga-barna színekben pompáznak és mindenhol érezni a must illatát. Igyekeztünk minél több pincét bejárni, szorgos méhecske módjára kóstolgattuk a nektárokat.
Igaz én jobban szeretem a száraz somlai borokat, de még én is találtam érdekeset-finomat-különlegest.

A borozás és sétálgatás mellett jutott egy fél délelőtt horgászatra is, hiszen nem nagyon indulok el sehova legyes bot nélkül...

Szállásadónk ajánlására Tóth Lackó sietett segítségemre egy gyönyörű tiszai ladikkal és persze bodrogi és tiszai helyismeretével, hogy a rövid időt egy jó horgászattal töltsük. Már korábban is olvastam nagy fogásairól és nagyon örülök, hogy találkoztunk. Igazán kedves segítőkész srác és persze megszállott horgász. Ha valaki arrafelé horgászna és segítőt keres, jó szívvel ajánlom.

Reggel 8-kor találkoztunk a szállásomon, majd az onnan 1 percre lévő kikötőből indulva suhantunk felfelé a nyugodt Bodrogon, ami itt 7-8 méter mély is lehet. Nem az a kimondott legyes pálya...
...Ahova mi igyekeztünk az annál inkább. 8-10 méter széles holtágba kalauzolt kísérőm, melynek szélét sűrű tökleveles borította, kb. 1,5-2 méter mély, bedőlt fákkal, akadókkal tarkítva. Ha valamit szeret a csuka, akkor ez az.

Rövid nézelődés és levegővétel után nekiálltunk dobálni. Nem egész 3 órát horgásztunk, ez alatt szépen lassan bejártuk a holtágat. Ígéretes helyeket láttunk és vallattunk. Én merülő zsinórral és szintetikus anyagból kötött léggyel, kísérőm villantókkal és gumihalakkal próbálkozott. Két igen ígéretes kapása volt, 3-4 kilósra saccolt ellenfelekkel. De a rutinos csukák még szákolás előtt lefordultak a horogról, így csak egy harmadik kisebb csuka került kézbe majd vissza a vízbe. Szerencsére legyeim is működtek. A túra első halát nekem sikerült csónakhoz terelnem egy szűk 40-es forma csuka személyében, akit a horogszabadítás után vissza is engedtünk. Ezen kívül két említésre méltó rávágásom volt. Az egyik a csónak előtt rontott a légyre, de csak a végét érte el, így a horog nem akadt. A másiknál csak egy rövid ütést éreztem, majd görbülve maradt a bot, de hamar el is engedte, pedig a pillanatnyi kontakt alapján jó halnak tűnt. Persze "A folyó legnagyobb hala úgy válik azzá, hogy nem fogják ki".

Lejárt a horgászatra szánt időnk, de jól szórakoztunk, szép helyeket ismerhettem meg és sikerült fogni, az aznap valamiért elég kényesen és óvatosan kapó kacsacsőrűek közül is. Azt hiszem érdemes lesz tandemlegyeket gyártani, amikben hátul is van horog, hogy az ilyen óvatos odacsípéseket is halra tudjam váltani.
A következő pár napban folytattuk a borozást-sétálgatást és igyekeztünk kipihenni magunkat.
Majd kiderül, mennyire tudtunk feltöltődni a hideg tél előtt, de remélem addig még horgászni is jut időm.

kapor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése